A sűrűn benőtt fiatal erdőben a kikorhadt és kivágott fák környéke rettenő sok érdekes gombát hozott meglepetésként. Ezelőtt főleg erdei útjaim során főleg a hagyományosan, magyar erdőkben gyakrabban megtalálható fajokkal találkoztam, így mint a különböző színű és szagú galambgombák, pöfeteg gombák, amiket gyerekkoromba úgy imádtam nyomkodni és kipukkasztani, szélnek eresztve a spóráikat, tinoruk és vargányák néha-néha. Ez a fiatal erdős terület azonban meghökkentő élményeket hozott számomra. A legnagyobb élmény ez a Tömlősgombákhoz tartozó Narancsszínű csészegomba (Aleuria aurantia). Ezek a narancssárga gombák legyezőként terülnek el az avaron és olyan élénk színük van, hogy legszívesebben beleharapnék az egyikbe. Ez a tönk nélküli gomba akár 10 cm szélesre is megnő és színéről, pohárszerű alakjáról, hullámos, tarajos széléről könnyen megismerhető. Ez az ehető gomba is szaprobionta hasonlóan a korallgombához, étkezési célból nem túl jelentős, bár állítólag salátáknak finom ízt kölcsönözhet. Ezért is ajánlom, hogy hagyjuk termőhelyén, ha megtalálnánk.
Valószínűleg a pillangóimádó barátnőm kedvenc gombája lehet a Lepketapló (Trametes versicolor), amit egy kidőlt fán fedeztünk fel. Gondoltam leszedek egy párat és berakom a többi lepkés dolog mellé, úgy mint lepkés fejpánt, lepkés szőnyeg, lepkés ágynemű, lepkés naptár mellé, és még napestig sorolhatnám az én Lepim pillangós és lepkés kincseit. Könnyen megkülönböztethető a többi taplógombától a lepketapló a körkörös sávokban szabályosan elterülő világos és főleg sötétbarna színek kombinációjáról. Gyakran rozettát is alkothat több összenőtt egyed. Felülete finoman bársonyos és selymesen fénylő. Tea készíthető belőle, gyógyhatású anyagokat tartalmaz. Jó érzés az embernek végigzongoráznia a kezével.
Ez a Tölcsérgomba az új kedvencem, már csak azért is, mert rettenőt jó íze van. Egyébként az az út bal oldalán kivágott fák között, fiatal facsemeték között leltem rá erre a nagy mennyiségben előforduló gombára. Alig lehet észrevenni először a dús aljnövényzetben, de miután az ember szeme hozzászokott, és meg tudja különböztetni az fű között megbújó avartól, könnyen teleszedhetjük a kosarunkat vele. Mi is így tettünk, bár én nem ismertem ezt a gombát, valószínűleg fel sem vettem volna őket, mert még nem ismertem. De hogy most megismertem, biztos nem fogom kihagyni. Volt velünk egy gombaszakértő, aki jól ismerte ezt a gombafajtát, és miután láttam a szemében az örömöt, amikor ráleltünk a gombamezőre, rögtön tudtam, hogy valami nagy kincset találtunk, és így is történt. Miután megpucolták a tölcsérgombákat és olajban, lisztben megdunsztolták, olyan finom gombaegyveleget kaptak, hogy én is csak pislogtam, miután megkostoltam. Aznap ebédre pont én sütöttem a flekken húsokat, úgyhogy ez a gombaköltemény tökéletesen passzolt mintegy szószként a száraz húshoz. A pontos fajtáját még nem sikerült meghatároznom, de bőszen keresem.
Az utolsó gomba, amit szintén az erdei út közvetlen közelében az avarban fedeztem fel egy Barnás pöfeteg (Lycoderpod molle), ami hazánkban nagyon gyakori gombafaj. A legutóbbi gombavadászatom alkalmával is rengeteget találtam belőle. Ez a példány már elég idős majdnem 5 cm magas volt és már eléggé megszürkült. A külső burkán egyértelműen felfedezhető az apró, korpaszerű szemcsék. A spóratokjának a nyílása egyértelműen kivehető. Valószínűleg a spóráit már kiszórta és most magányosan várja az elmúlást. A fiatal példányok fogyaszthatók, bár kevésbé ízletes gombafaj.