Az elmúlt hétvégémet baráti társaságban Püspökszentlászlón töltöttem. Püspökszentlászló Hosszúhetény mellett fekvő apró település a Kelet-Mecsek szívében egy tündéri kis patak-szabdalta völgyben. Speciális klímája, a Zengő közelsége és zsáktelepülés jellege teszi oly különlegessé. Azért írtam települést falu helyett, mert Püspökszentlászló Hosszúhetény része, közigazgatási szempontból nem számít különálló településnek, csak elkülönülten helyezkedik el tőle. Ténylegesen azért nevezték el így, mert Hosszúhetény Püspökszentlászló út végén fekszik, de 4 kilométerre a falutól. Amit így érdemes elsőre tudni a kis településről, hogy a mecseki túrák kedvelt kiindulópontja. A helység érdekessége a már nem olyan jó állapotban lévő püspöki palota és a hozzá tartozó arborétum. További információk www.puspokszentlaszlo.hu érhetők el.
A püspöki arborétumtól elindulva a sárga jelzésen jobbra tartva körülbelül 3 kilométeres úton meredek kaptatón a Zengő nagyon gyorsan elérhető. Az út először egy sürün benőtt bükkösön vezet keresztül majd egy elkerített friss erdőtelepítés mellett halad tovább. A hegy karélyán megtett 500 méteres füves szakasz után egy 40 fokos meredek úton kell felküzdenünk magunkat, hogy elérjük a Mecsek legmagasabb pontját. Az utolsó szakasz a legizgalmasabb és a legfárasztóbb. Már az út első szakasza is tartogatott gombászás szempontjából érdekes meglepetéseket. A múlt heti rendkívül napos idő és az azelőtti csapadékos időjárás még az amúgy gyér aljnövényzetű bükkerdő is tartogatott meglepetéseket. Ezt a csodálatos papsapka gombát az út mellett az avarban fedeztem fel. Valószínűleg mások is felfedezték ezt a leírhatatlan, gombára nem is hasonlító fehér gumót, csak senkinek nem szúrt szemet. Ez a példány egy Fodros papsapkagomba, latin nevén Helvella crispa. Könnyen megismerhető a süveg fodros, lebenyes alakjáról és a mélyen barázdált tönkjéről. Fontos, hogy veszélyeztetett fajok közé tartozik és még enyhén mérgező is, bár egyes szakirodalmak szerint ehető. Látványosságnak mindenképpen elsőrangú, de ha megtaláljuk, hagyjuk termőhelyén. Hát így is tettem, és mentünk tovább a Zengő irányában.
Továbbhaladva a bükkösből kiérve friss erdőtelepítés található az út mellett. Ez a terület a korábbi fakivágás következményeként és valószínüsíthetően gazdag humusz miatt gombákban nagyon gazdag volt. Ami elsőre megütötte a szemem az a koloniákban növő korallgombák, amiből két fajtát találtam; az egyik sárgás, a másik meg fehéres volt. Meghatározásuk nem volt egyszerű feladat. Az általam nagy becsben tartott Ewald Gerhardt könyv számos szinte azonos paraméterekkel rendelkező korallgombát tart nyilván, és pontos meghatározásukhoz mikroszkopikus vizsgálat is szükséges. Úgyhogy alapos a leírásuk alapos tanulmányozása után a sárga gombát Bőrsárga korallgombának (Ramaria flaccida) gondolnám a fehéret pedig Kecses korallgombának (Ramaria gracilis). Abban viszont biztos vagyok hogy ezek a kolóniák fenséges látványt nyújtottak egy amatőr gombász számára, mindannyian nagy csodálattal ugráltuk körül őket. A korallgombákról azt érdemes megjegyezni, hogy nagyon könnyen összetéveszthetők és vannak köztük ehető és mérgező fajok is egyaránt, ezért azt tanácsolom, hogy lehetőleg ne szedjük le őket. Könnyen rálelhetünk korhadt tuskók környékén, mivel szaprobionták.
